21.fejezet

Hali :D
Meghozztam a legújabb részt, remélem tetszeni fog, és köszönöm a hozzászólásokat.
A korábbi részekhez jóval többet kaptam, de a kicsit is becsülöm :D





- Oké, ti vagytok az a banda...igen a One Direction. Pontosan abba az irányba, az öltönyeitek hátul vannak. -szólalt meg a középkorú hölgy a boltban. Ajkán erős rúzs virított, szemüvege pedig az orra hegyére le volt húzva.
- Velük vagy? -kérdezte tőlem, közben lenézően nézett rám.
- Uhm, hát... -zavarba voltam, valamint a nő viselkedése sem volt épp a legkedvesebb.
- Igen, velünk van. -állt elém Zayn, tettével megvédve a rám váró kellemetlenségek elől.
Zayn válasza után, a nő még egyszer rám pillantott, majd elment az üzlet többi pénzes vásárlójához.
- Ne aggódj. -mosolygott Zayn. -Mrs. Jane mindig ilyen. Egy kicsit nagyon sznob. Már vagy hét alkalommal vettünk nála öltönyt, ennek ellenére mégis úgy tesz, mint aki nem tudja a nevünket. -mondta.
Kicsit megjött a kedvem Zayn lelkesítő beszéde után, így mosolyogva nézztem távolódó alakját, amint a többi sráccal belép a próbafülképe.
Leültem az egyik kényelmes, bőr székbe amíg vártam rájuk, tekintetem a ruhák között járattam, közben a rádióból halk klasszikus zene szólt.
A zene lágy hangját hallgattam, amikor kisebb hangok és zajok csapták meg a fülem a fiúk öltözőjéből.
- Ow Harry! Ez a lábam volt. -hallottam Niall felsikoltását.
- Bocsi haver. Csak egy kicsit szükös itt hátul...és bocsi Zayn ha a fenekem épp az arcodban van....vagy nem is, nem sajnálom, vissza szívom. -szólalt meg Harry, de a mondat végére már elnevette magát.
A falak eléggé vékonyak lehetnek, mert hihetetlen, hogy minden ennyire tisztán hallatszik.
- Várj Liam, elmondod nekünk, hogy merre jártál az utóbbi pár napban? -kérdezte Louis az említett sráctól.
- Nos hát...Laurával voltam. -a szivem egy percre kihagyott, amikor kiejtette a nevemet. -Csak körbevezettem a városban, tudod. -válaszolt lazán.
- Ja oké. -mondta Harry. -Mintha ezt bármelyikünk is elhinné.
- Komolyan haver. -szólt bele Zayn. -Rengeteg időt töltesz vele, és...
- Na és mi ezzel a baj? -emelte meg egy kicsit a hangját Liam, azt hiszem nem szeretne erről beszélni.
- Semmi, semmi. Csak egy kicsit furcsa. Az első nap megismersz egy amerikai lányt, a másodikon meg már lefekszel vele. -mondta Louis.
- Héj, ez nem igaz. Először is, nem feküdtem le vele, oké? Laura egy jó barát. Vagyis, gondolj bele. Milyen gyakran találkozunk olyan lánnyal, aki nem ordít az arcunkba autógrammért, és nem akarja letépni rólunk a ruhát. -érvelt Liam, de senki sem válaszolt. -Pontosan. Laurával lenni remek kikapcsolódás. Nem úgy ismer engem, mint a Real Liam Payne-t a twitter-ről, számára csak egyszerüen Liam vagyok. Ennyi. -fejezte be mondandóját.
Ennyi. Liam utolsó szava csengett a fülemben megállíthatatlanul. Liam csak egy jó barát.
Igazán különlegesnek érezhetném magam, amiért magaménak tudhatom Liam Payne barátságát, de nem, én martalékos vagyok, és többre vágyom....hát szép, mondhatom.
Megértettem, hogy a fiúk jelensége miért ilyen ellenálhatatlan, és nem csak Liam-é, hanem mind az öté. Megértettem, hogy miért követik őket több millióan a twitteren, és hogy hogyan képesek több száz jegyet percek alatt eladni. A lányok egyszerüen elolvadtak, ha rájuk nézztek, vagy ha csak szimplán megszólaltak. Hisze árad belőlük az egyszerüség, hiába itt vannak egy méreg drága butikban, ők mégis azt sugallják, hogy ugyanolyanok mint a rajongóik, mint amilyenek két évvel ezelőtt voltak. Egyszerü hús-vér emberek, csak éppen milliók ismerik a nevüket ís rajonganak értük.
De én tényleg ismertem Liam-et. Ismerem az igazi és hamisítathatatlan, amit valószínüleg nem sok ember mondhat el magáról. Ismertem Liam kedves és törődő szívét...és bármennyire hülyén és önzőn hangzik, azt akartam, hogy az a szív hozzám tartozzon. Ez a srác a biztonság és védelem olyan formályát adtam neki, amilyet még sohasem tapasztaltam, és szerintem kevés ember tapasztal meg élete során.
Anya, apa és család nélkül felnőni nem egyszerü dolog. Igy sosem tapasztaltam meg ilyen fajta feltétel nélkülis segítséget, mindig csak magamra számíthattam. De Liam-el más volt....és talán ez neki csak egy egyszerü baráti érzést jelent, de nekem magát a világot.

- Hát, én megszerettem ezt a lányt. -repített vissza gondolataimból Niall hangja. -Szerintem remek lány.
Köszönöm Niall -suttogtam magamban.
- Nem, én is kedvelem, nem erről van szó. -szólalt meg Zayn. -Csak hát három egymás utáni napot is vele töltöttél, szerintem ez mindenkinek furcsa lenne. -folytatta.
- Amúgy is. -hallottam meg Liam sóhaját. -egy kicsit bajban van. -mondta.
- Liam, ne mond nekem, hogy terhes. -hallottam meg Louis nevetését.
- Louis, fogd be ta barom. Nem terhes. De az apja eléggé pénzes volt, itt élt London-ban. Nem tudja, hogy mi történhetet vele, mert a mamája sosem beszélt róla, én hát a mamája már meghalt. Valamint most megtudta, hogy van egy kis öccse, aki itt él a városban, de nem tud róla semmit sem. -hadarta el gyorsan.
- Um...oké. -szólalt meg Harry.
- Azt akarom mondani, hogy ez egy hosszú történet, sok mindenen ment már keresztül, és teljesen egyedül van. Nagyon aranyos lány, nem akarom magára hagyni. Ez a magyarázat elég lesz számotokra?
A magyarázata nem épp úgy zajlott, ahogyan azt én szerettem volna, de kezdésnek megteszi, mivel Liam elfelejtette megemlítetni azt a szememet. Azért imádkoztam, hogyha egyszer a fiúk megtudják a teljes igazságot, akkor ne utáljanak meg. Mert ők voltak az egyetlenek, akik normálisan kezeltek. Reméltem, hogy semmi sem változik meg.
- Oké, túl nagy a zsúfoltság. Liam, Niall kifelé. -szólalt meg Harry, mire a két srác ki is esett az ajtón.
- Uhm Laura? Ez egy kicsit kínos, de... -nézett fel rám Liam a földről. -Tudsz nyakkendőt kötni? -kérdezte.
- Csak ha könyörögsz. -nevettem és közelebb léptem hozzá.
Körbe tettem a nyakán a vörös anyagot, és neki is láttam, szemeimmel a kötésre koncentráltam. Liam lélegzete csiklandozta az arcomat, éreztem, hogy kezdek elpirulni, és erre még rátett egy lapáttal az, hogy Liam engem bámult.
- Oké...és kész. -fejeztem be.
Megnézte magát a hatalmas tükörben, ami mellette volt. -Basszus, szívdöglesztően nézek ki. -emelte fel a hangját, majd ajkaival csücsöríteni kezdett.
- Persze, hogy jól nézel ki. -szaladt ki a számon, gondolatban pedig rendesen leszidtam magam.
Rám pillantott egy olyan sexi féloldalas mosollyal. -Bejövök neked, mi? -incselkedettt.
Az arcom tüzelni kezdet, a szám pedig kiszárad. -Mi? Hát, én csak...te -makogtam össze-vissza.
- Eljönnél velem a jótékonysági estélyre? -kérdezte meg hirtelen.
- Estélyre? Hát, nincs is...-kezdtem.
- Ugyanmár, jó móka lesz. -próbált meggyőzni.
- Hát, legyen...szívesen, de nincs olyan ruhám ami megfelelő lenne. -mondtam, hiszen tényleg nem volt. Nem készültem én semmilyen bálba, mikor elindultam otthonról.
- Van itt egy remek butik, majd benézünk ha végeztünk. -mondta.
-De az ilyen estélyek tele vannak sztárokkal és fontos emberekkel. -mondtam idegesen.
-Hát te fontos ember vagy. -válaszolta, majd újra a tükör felé fordult.
Pont mondani akartam valamit, amikor megrezzent a mobilom.
"Oh, Hamupipőke bálba megy. Tudod, éjfélre legyél otthon, kedvesem!"-olvastam.
A paranoia újra elöntött. -Liam, talán ez nem jó ötlet. -mondtam halkan.
- Miért nem? -fordult azonnal felém, szemében csalódottság tükröződött.
- Hát csak... -haraptam rá ajkaimra, valamien kifogáson gondolkodva. -Mi van Samule-el? Talán csak úgy elfeljtjük?
- Nem, dehogy is. -mondta nyugodtan. -Megtaláljuk. Csak nyugalom, semmi stressz. Ne érezd úgy, mintha kényszerítenélek, nem muszály jönnöd...pár nap múlva lesz, csak szólj előtte. -mondta.
Ebben a pillanatban Louis és Harry jelent meg az ajtóban, teljes harci díszben. Az öltönyöket pedig odaadták Jane-nek.
- Minden tökéletes. -mondták egyszerre.
- Na, végeztünk is. Mehetünk. -ütögette meg Louis Liam hátát, miközben a kijárat felé tartottunk.
- Hé Louis? Mennyire szeretsz te engem? -kérdezte Liam.
- Nagyon. -vágta rá azonnal. -Miért?
- Ne vinnéd el Laurát ide, a közeli butikba ruhát keresni? -kérdezte.
- Oh, elviszed őt az estélyre akkor? Szerelmes madárkák. -kacsingatott, kicsit megbökve a vállamat. -Elviszem szívesen, nincs más dolgom. -mondta.

Nem hiszem, hogy valaha is láttam ennél szebb ruhákat. Minden egyes színárnyalatban voltak ott ruhák, szebbnél-szebbek. Hosszúak és rövidek egyaránt, flitteresek és egyszerübbek. Koktélruhák és estélyi ruhák...mindenféle.
- Wow. -nyíltak tágra a szemeim. -Ezek a ruhák...drágák. -azon gondolkodva, hogyha eladom az egyik vesémet, még akkor sem lenne pénzem egy ilyen ruhára.
- Ne aggódj virágszál. -szólalt meg Harry, majd egyik kezét a hátamra helyezte, és tolni kezdett a ruhák felé. -Csak válaszd azt, amelyik a legjobban tetszik. -mondta.
- Hééé Harry, szerinted ez hogyan állna rajtam? Szerinted kiemelné a fenekem. -viccelődödd Louis, az egyik rózsaszín flitteres ruhát magához tartva.
Azt sem tudtam, hogy merre kezdjem a szétnézést. Hosszú ideig nézelődtem, mikor megakadt a szemem egy hosszabb, kék ruhán. Olyan színüt akartam választani, ami illik anyám nyakláncához, ami most is a nyakamban lógott. Leakasztottam a ruhát, és besiettem vele a próbafülkébe.
- Igérjétek meg, hogy nem nevettek. -szólaltam meg, mielőtt kiléptem volna a fülkéből. Harry és Louis már idegesen toporogtak a fülke előtt.
- Laura, nem fogunk nevetni. Csak gyere már ki. -mondták.
Vettem egy utolsó mély lélegzetet és kiléptem.
- Wow...nagyon...dögös vagy. -nézett végig rajtam.
- Uhm, köszönöm. -kacagtam, mire megköszörülte a torkát, én pedig a tükör felé fordultam.
- Akkor, ezt szeretnéd? Most már mehetünk? -kérdezte türelmetlenül Louis, közben az órájára pillantott, mire én is megnézztem az időt a mobilomon, ami kimutatta, hogy új SMS-m érkezett.
"Nagyon gyönyörü vagy a ruhában, Laura"-olvastam.
Most nem fogja elrontani a kedvemet, nem, mert nem hagyom.

http://www.newyorkdress.com/Sherri_Hill/2545S.html (A link alatt megnézhetitek a ruhát)