10.fejezet

Sziasztok...itt is lennék.
De most gyerekek tényleg, csak 1 komment? Komolyan ennyire rossz lett? :(







- Te itt laksz? -kérdeztem meglepetten Liam-et. Ez az egész One Direction birodalom hatalmas volt, az én lakásom mellette egy szimpla garázsnak tünik. A gyönyörü zöld pázsiton egy kicsinek igazán nem mondható gyönyörü fehér ház állt. A bejárati ajtóhoz lépcsőn lehetett feljutni, míg az ablak keretei halvány barna színben pompáztak. Nagyot sóhajtottam, miközben egymás után lassan szedtem a lépcsőfokokat.
- Hát amikor a fiúkkal London-ban vagyunk, akkor itt "lopjuk" a napot. -válaszolta. -De remek itt élni. A kerítést szinte lehetetlen megmászni, és kamerák vannak mindenhol. Biztonságban vagy. -mondta, majd féloldalasan megölelt.
Néha teljesen elfelejtettem azt a tényt, hogy Liam híresség. De ezt nem szabad elfelejtenem. Liam híres én pedig nem. Ugyanúgy megszabadulhatna tőlem, mint egy használt ruhától.
Benyitott a házba, ami belülről ugyan olyan mesés volt, mint kívülről.
Egy barack színü szőnyeg volt az előszobában, ami a nappaliba vezetett, ahol négy ismerős tini fiú terpeszkedett sötét színü bőr kanapékon, mereven egy Titanic méretü TV-t bámulva, amiben éppen meccs ment.
- Igen, és gól Irországnak, Mondtam, hogy nyerőek. -hallottam meg egy ismerős ír akcentust, majd arc is társult hozzá, amikor is Niall diadalittasan ugrott fel eddigi ülő helyzetéből és vidáman kezét a levegőbe lendítette.
- Louis, ide a lóvét. -majd tenyerét nyújtotta az említett személy felé, aki morcosan morgott valamit magában.
- Sziasztok srácok. -lépett mellém Liam, majd kezét a vállamra helyezte, -Nézzétek kit találtam.
Nagyon kényelmetlenül éreztem magam, amint ott álltam zöld V nyakú pólómban, egyszerü fekete rövidnadrágomban, valamint szintén fekete balerina cipőmben, miközben mindannyian felém kapták a tekintetüket. Egyszerüen nem illettem ebbe a környezetbe, London gazdag negyedébe.
- Sziasztok. -intettem nekik.
- Laura! Visszajöttél! Hála Istennek, már hiányoztál. -játszotta túl a dolgot egy kicsit Louis, mivel nem hiszem, hogy annyire hiányolt volna, hogy közben tapsikolni és ugrálnia kellene.
Hirtelen elém ugrott a kanapé mellől, majd megölelt. Majdnem elestünk mind a ketten.
- Hát te tényleg őrült vagy. -válaszoltam neki nevetve.
- Jól van, jól van...elég lesz Louis. -szólalt meg Liam szemforgatva.
- Laura, szia ismét. Hogy vagy? -jelent meg előttem Harry, azzal az ellenálhatatlan mosolyával, gyönyörü zöld szemei csillogtak. Egy apró puszit nyomott az arcomra, amitől a szívem vadul kalapálni kezdett.
- Remekül, és te? próbáltam leplezni zavaromat.
- Szintén. Mi szél hozott ide a lakásunkba? -kérdezte, közben megborzolta a haját.
- Hát összefutottam Liam-el és ő.... -nem tudtam befejezni a telefonom miatt.
" A francba Laura. Minden egyes One Direction taggal versenyeznem kell a szívedért?" -olvastam.
Amint elolvastam, az arcom azonnal visszanyerte eredeti fehérségét. Felnézztem a kijelzőről észrevéve Liam aggódó pillantását.
- Laurával elmentünk beszélgetni, és elhívtam őt ide, hogy veletek tökfejekkel is találkozhasson. -fejezte be Liam a mondatot, amint az előbbi pillanatban nem tudtam megtenni.
- Igen, jó bennetekek újra látni. -tettem el a telefonomat.
- Komolyan, szeretem az amerikai akcentust. -vigyorgott rám Niall.
- Oké, na és játszunk egy kis Mario Kart-ot, vagy mi legyen? -nézett fel Zayn a kanepéról.
- Persze, a harmadik pályától. -lett izgatott Harry, majd azonnal le is huppant a kanapéra, kezébe véve a kis irányító kart.
Liam csak rámkacsinott, majd mind a ketten helyet foglaltunk a kanapén. Niall automatikusan felrakta a lábát a kanapéval szemben elhelyezett kisasztalra.
- A kislányok kezdik természetes a játékot, az első emberkével. -szólalt meg Harry cinikusan, majd oda adta nekem a másik irányítókart.
- Oké, én leszek a másodikkal. Tessék Liam, te fogd meg ezt, Louis te ezt, és Niall, Zayn ti pedig ezeket. -utasított Harry mindenkit, mint valami kisfőnök.
- Várj, Mario Kart? Ezt mégis hogyan kell játszani? Lövöldözni kell, vagy zombikra vadászni? -kérdeztem magas hangon, viccesen az államat dörzsölgetve.
- Jaajj, nem...a Mario Kart, az autóversenyzés. -magyarázta Louis, minden egyes szót csigalassúsággal elmondva, mintha valami idegen bolygóról jöttem volna.
- Oké, oké...menni fog. -válaszoltam.
- Minden oké. A lányok általában nem tudják hogyan kell videójátékozni. -szólalt meg Zayn, közben ásított egyet.
- Biztos játszani akarsz. Niall biztosan megmutatja hogyan kell játszani. -mondta Liam mosolyogva.
- Nem, kösz. Meglátom, hogy egyedül is menni fog-e. -válaszoltam.
Miután a harmadik menetet is megnyertem Louis kiborult és feladta.
- Mi a fene? -kiáltotta, eldobva az irányítókart a kezéből. -Ezt meg hogy csináltad, laposra vertél.
Harry csak hangosan kacagott Louis reakcióján. -Hát most kivívtad a tiszteletemet Laura, még soha senki sem győzte le Louis-t. -nevetett tovább Harry.
- Már nem kedvellek Laura. -dünny˜ögött Louis, akár egy óvodás, karjait összefonva mellkasa előtt.
Egyszerüen csak nevetnem kellett ezen az egész szituáción. Fura volt arra gondolni, hogy épp most videójátékoztam, az egyik leghíresebb bandával, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- De azt hiszem számomra, ez tényleg nem volt nagy dolog. Megismertem őket a repülőn, még azelőtt, hogy tudtam volna kik is ők pontosan...ők csak 5 normális, elragadó, tehetséges srác. A barátaim.
Ugy éreztem, hogy szívesen fogadtak a gyönyörü otthonukban. A stressz amely az elmúlt napokban eluralkodott rajtam, egyszerüen elszállt mikor velük voltam, és nevethettem.
De egy idegesítő hangocska a fejemben folyton azt mondogatta, hogy nem szabadna itt lennem.

Minden egyes perc amit a srácokkal töltök, még nagyobb bajba keveri őket. Mégis ki vagyok én, hogy belerángassam őket ebbe. Ezt nem tehetem, nem szabad.
- Oké. Azt hiszem elég feneket rugtam szét a nap folyamán. -álltam fel, megígazítva a nadrágom és a hajamat.
Liam mellettem állt, mint egy úriember, arra várva, hogy elköszönjek a srácoktól.
- Szia Laura, remélem még látjuk egymást. -ölelt meg Niall.
- Szia, én is. -nézztem bele gyönyörü kék szemeibe, tudva, hogy az előbbi kijelentésem hazugság volt. Nem láthatom őket többi, addig nem, amíg meg nem oldódik ez az egész dolog.
- Szia. -puszilt meg ismért Harry.
- Szia Louis. -kiáltottam oda neki, de mint aki meg sem hallotta, tovább tettette a sírást a kanapén ülve, immáron térdeit is felhúzva.
- Szia Zayn. -intettem neki.
- Szia Liam. -suttogtam hallkan, kezeimet széttárva ölelésre várva. (még rímel is :D)
- Szia? -kérdezte meglepetten, meg sem ölelve.
- Igen, nézzd nem sodorhatlak bajba téged és.... -kezdtem.
- Mit mondott? -szólt közbe, mélyen a szemeimbe nézzve. Nem értettem, hogy mire gondol pontosan. -Láttam, hogy újabb SMS-t kaptál, mikor megérkeztünk. Ismét fenyeget? -kérdezte.
Nem válaszoltam semmit, csak elfordítottam a fejemet.
- Laura. Mit írt? -kérdezte akaratosabban. Az aggodalmat hallani lehetett a hangjában, majd óvatosan tenyerét az arcomra helyezte....érintésébe beleborzongtam.
- Liam, figyelj. -kérdeztem. -Köszönöm, őszintén, azt hogy ilyen kedves voltám velem, mindent amit tettél értem. De ez a férfi...nem viccel. Ez az ő játéka, amit nagyon jól játszik. Mindennel megfenyegett már, ami egy kicsit is fontos nekem. Minden és mindenki aki fontos veszélyben van, és ebbe ti is beletartozhattok. -mondtam...érezztem, amint a szememet ellepik a könnyek.
Liam egy ideig semmit sem válaszolt, csak nézett a szemeimbe. Nem mondott semmit, ezért nekem kellett megszólalnom.
- Ugyhogy viszlát. -mondtam, egy apró mosoly kíséretében, majd megfordultam és kifelé vettem az irányt. Messzire tőlük, a srácoktól, Liam-től.
Alig tettem meg tíz lépést, mikor egy mély hang megállított.
- Tévedsz, ha azt hiszed, hogy kijutsz ebből a házból nélkülem. -mondta.
Megtorpantam. Az agyam azt parancsolta, hogy menjek tovább, messzire tőlük, de a szívem maradásra kényszerített.  Liam előttem termett.
- Laura. Sajnálom, ha ez furcsa neked. Tudom, hogy csak pár napja ismertél meg, de én tényleg úgy gondolom, hogy...hogy rendes lány vagy. Valamint nem tetszik a gondolat, hogy egyedül vagy ebben a hatalmas városban, egy idióta alakkal a nyomodbam...sajnálom, de nem hagyom, hogy bajod essen. -mondta.
Egy könycsepp gördült le az arcomon, amit Liam óvatosan letörölt.
- Gyere. -mondta. Elővéve kocsikulcsát a farzsebéből. -Menjünk a könyvátrba.
Megkönnyebbültem, hogy Liam nem vette észre a telefonom rezgését, gyorsan elolvastam az SMS-t, amíg ő felszaladt a tagsági kártyájáért.
"Jobb, ha nem kerül az utunkba." -olvastam.