22.fejezet

Hali! :)
Meg is jöttem a friss résszel, remélem tetszeni fog minden olvasómnak! :))

Szinte hihetetlennek tünt számomra az utóbbi napok eszeveszett gyorsasága. Amint felébredtem reggel, rögtön éreztem a gyomromban azokat a bizonyos pillangókat, amit általában vagy Liam vagy pedig az izgalom szokott kiváltani. Ma este lesz a jótékonysági estély, tele híresebbnél híresebb és befolyásosabb emberekkel, én mégis mi a jó francot fogok akkor ott keresni. De mindegy, elmegyek...Liam-el.
"Laura, légy résen...ne engedd ki az újjaid közül a legnagyobb ajándékokat, amiket az élettől kaphatsz" visszzhangoztak a fejemben anya szavai. Reméltem, hogy büszke rám.
Igazából nem az a fajta lány vagyok, aki méregdrága ruhákban és magassarkúban járja a világot, vagy akinek tökéletesen áll a haja minden nap, gyönyörüen kisminkelve.
De ezalatt a néhány hét alatt, amit a városban töltöttem a fiúkkal, teljesen megváltoztam, nem érzem magam a régi önmagamnak, olyan mintha a régi Laura-t valahol út k˜özben elhagytam volna. 

Másnak, és újnak éreztem magam. Sokkal határozottabbnak. Ugy éreztem, hogy én is érek valamit.
De ezek az új érzések és a magabiztosság sem volt elég ahhoz, hogy legyürjem a bennem lakozó félelmet. 

Ahogy teltek a napok, és Samuel még mindig nem volt sehol, úgy vesztettem el én is a reményt.
"Megtaláljuk, valahol ott van kinn, ne aggódj" ismételgette folyton Liam. De egyre nehezebb és nehezebb volt elhinni a szavait.

Délután két óra volt, és épp most jöttem vissza Niall-el az ebédről. Nem mindenki volt otthon, mikor beértünk a házba, néhányan még az utolsó simításokat végezték magukon, hogy minden tökéletes legyen a ma estére. Pont azon voltam, hogy egy gyors zuhanyt vegyek, amikor gitárszó csapta meg a fülem Liam szobájából.
- Liam? -kopogtam be hallkan az ajtaján. -Te gitározol? -kérdeztem. Hát igen, hülye kérdés, mégis ki más játszhatna.
- Igen, gyere be. -hallottam meg hangját.
Ott ült az ágyán fekete melegítő nadrágban és egy vicces Superman pólóban, ölében a gitárral.
Kicsit mosolyogtam magamban, amikor eszembe jutott az az emlék, amikor utoljára jártam Liam szobájában.
- Nem tudtam, hogy tudsz gitározni. -szólaltam meg, és próbáltam nyugodt maradni, miközben a lélegzetellálító srácot figyeltem.
- Nos igen. Azelőtt is tudtam már, de igazából Niall-nek hála tökéletesítettem a tudásomat. -válaszolt, majd megfogott pár papirdarabot amik mellette hevertek az ágyon és odébb rakta őket.
- Mik azok? -kérdeztem, miközben szemeimmel a papírdarabokat bámultam. -Dalt írsz?
- Uhm, nem. -vágta rá azonnal.
- Tudod, szörnyen hazudsz Mr. Payne. -nevettem el magam. -Bocsánat. Megyek is, nem zavarkodom tovább, csak be akartam köszönni.
Nem válaszolt semmit, csak egy egyszerü "Szia-val" elintézte az egészet.
Egy aprót intettem neki, majd sarkon fordultam és kiléptem a szobájából, hogy neki kezdjek a készülődésnek.

- Kész vagy? -súgta oda nekem Liam, miközben kiléptünk a limuzinból. Karommal belé karoltam.
- Hát majd meglátjuk. -válaszoltam. Eszméletlenül ideges voltam.
Mindenhonnan vakuk villantak, az egész hely tele volt riporterekkel, na és persze hírességekkel, akik mosolyogva pózoltak a szőnyegen, vigyorogva válaszolva a feltett kérdésekre.
- Na és, itt is van a One Direction, épp most érkeztek meg. -szaladt oda hozzánk egy nagyon hiperaktív nő, és egy mikrofont dugott Liam képébe...épp hogy csak kiszáltunk a kocsiból, máris letámadják az embert.
- Liam, mond csak. Ez a lány az új barátnőd. Ugy tudjuk, hogy a neve Laura Harper, és hogy amerikai. -kérdezte a nő. Amikor megemlítette a nevem pillanatra rám pillantott, de amúgy nem igazán érdekelt. Hát igen, itt Liam a szenzáció.
- Nem nyilatkozom. -kacsintott rám Liam. -De a neve Laura Harper. -mondta, és szorosabbra vette a kezét a derekamon. Biztonságban éreztem magam mellette, nem tudom miért, egyszerüen csak így éreztem és kész.
Még sosem éreztem magam ennyire kivülállónak az életben, én nem ide tartozom. De néha, ha ránézztem Liam-re és találkozott a pillantásunk, semmi más nem számított.
Ugy éreztem, mintha az összes kamera, fényképezőgép és a gyanús pillantások eltüntek volna, olyankor csak Liam és én léteztünk.
- Oh, Mr. Tomlinson. -szólította meg az egyik riporter Louis-t, aki m˜ögöttünk állt, és gyönyörü barátnőjével Eleanor Calder-el érkezett az estélyre. Nem igazán hallottam a nő kérdését, de gondolom, hogy Louis-t is Eleanor-ról kérdezte.
- Harry! -tért át Harry-re. -Te nem hozztál magaddal senkit? -kérdezte.
- Nem. -válaszolta lazán, kezeit zsebeiben elmélyesztve. -Majd meglátjuk, hogy kitt találok odabenn. -válaszolta, majd a jól ismert mozdulattal megigazította göndör fürtjeit.
- Niall és Zayn? -kezdte. -Kik ezek a bájos hölgyek veletek?
- Nos, ő itt Amelia. -válaszolta Niall.
- Az én párom pedig Perrie. -mondta monoton hangon Zayn. -Bocsánat, de békén hagyna minket most már? -mondta Zayn.
Liam ajkát egy halk kacaj hagyta el Zayn kijelentése miatt, miközben végig sétáltunk a vörös szőnyegen.
- Ez olyan furcsa.... -motyogtam magamban. Olyan volt, mintha az egészet csak álmodnám.
- Mondtál valamit? -kérdezte Liam.
- Uhm, nem...csak ez az egész olyan hihetetlen. Köszönöm, hogy elhoztál.-mondtam, miközben körülnézztem a gyönyörü helyen.
- Laura, én köszönöm a megtiszteltetéset, hogy elfogadtad a meghívásomat. -válaszolta. Barna szemei még jobban csillogtak a fények hatására.
- Oh, fejezd be. -pirultam el. -Biztos vagyok benne, ha úgy akartad volna, akár Leona Lewis is eljött volna veled.
- Leona Lewis? -képedt el, és úgy tett, mintha őt keresné a tömegben. -Hol van? -nevette el magát.
Inkább annyiban hagytam a dolgot, hiszen pont beértünk a terembe, ami egyszerüen elképesztően gyönyörü volt.  Mindenhol mosolygó párok voltak, politikusok, színészek és befolyásos emberek csevegtek egymással, kezükben egy egy pohár méregdrága bor volt.

A terem hátuljában egy kisebb színpad volt, amin éppen egy jazz banda játszott.
- Nektek ez a programotok minden szombat estére? -kérdeztem nevetve, miközben hátra nézztem a négy másik fiúra.
Niall csak megrántotta  vállát. -Csak akkor, ha nincs valami jó meccs a TV-ben.
- Oh, Laura bocsi. De elfelejtettem szólni, hogy ma este, mi is fellépünk majd. Csak pár dal lesz az egész. -mondta.
- Oké, semmi baj. Amúgy sem hallottalak még benneteket élőben. válaszoltam.
- Ne aggódj. Gondoskodom róla, hogy ott legyél rögtön a színpad előtt, nem hagylak egyedül. -mondta mosolyogva, de láttam rajta, hogy izmai megfeszülnek.
- Tudod. -mosolyogtam el magam. -Kezdem azt hinni, hogy nem bírsz meglenni nélkülem. -nevettem, de persze nem gondoltam komolyan.
- Lehetséges. -válaszolta vigyorogva. -Azonnal jövök, csak Simon találkozni akar velem. -mondta, és fejével az említett személy felé bökött.
- Laura. -termedt előttem Harry. -Gyere, menjünk táncolni.
Pont ebben a pillantban kezdett el a banda egy új számot, amire tökéletesen lehetett táncolni.
Harry annyira édes volt, amikor megmutatta az örült táncmozdulatait, azért nyilvános helyen ilyet nem csinálnék a helyében, de nagyon mókás volt. Biztos furán nézhettünk ki, hiszen mi voltunk az egyedüli páros a parketten, de Harry-t ez valahogy nem zavarta.
A lábam egy idő után már kezdett fájni, nem vagyok én hozzászokva az ilyen magassarkú cipőkhöz. De nem igazán érdekelt, mert remekül éreztem magam.
A 10 óra nagyon gyorsan eljött, a fiúknak pedig ideje volt színpadta lépni.
- Oké, mindjárt jövünk. -intett Louis, majd elindultak elvégezni a munkájukat. Mivel senkit sem ismertem, ezért úgy döntöttem, hogy egy kicsit beszélgetek Perrie-vel és Eleanor-al.
Louis partnere Eleanor nagyon aranyos volt, igazán könnyü volt vele beszélgetni. Igazán remek humora van, mintha Louis-al beszélgettem volna, csak női változatban.
- Oh, és egyébként igazán gyönyörü a ruhád. -mondta Eleanor. -Hol vetted? -kérdezte.
- Igazából Louis és Harry segített kiválasztani, azt hiszem a butik neve...um Jane´s. -válaszoltam.
Eleanor igazán gyönyörü lány volt, kívül és belül egyaránt. Egy ideig elbeszélgettünk, ruhákról, zenéről és mindenről ami épp szóba került. Megpróbáltuk belevonni a beszélgetésbe Amelia-t is, de egy kicsit félénknek bizonyult.
- Laura, és te amerikai vagy, ugye? -kérdezte Amelia, egy picit idegesnek tünt.
- Igen. -mosolyogtam rá. Próbáltam elérni, hogy egy kicsit nyugodtabb legyen. -Floridai vagyok.
- Oh, az remek. Ugy hallottam, hogy ott remek strandok vannak. -kapcsolódott bele a beszélgetésbe Eleanor is.

- Igen. Hogy ismerkedtél meg Louis-al. -kérdeztem.
- Néhány fotózáson összefutottam a fiúkkal. -válaszolta.
Hát persze, modell...hiszen gyönyörü.
Ezzel szemben én csak...csak Laura vagyok. Imádkoztam, hogy Liam-nek elég legyen, de az olyan dolgok, mint ez az estély is, elvették a kedvem.
Talán nem érek annyit, hogy ma este itt legyek.
- Rendben hölgyeim és uraim. -hallottam meg egy férfi hangját a mikrofonban, majd automatikusan arra fordítottam a fejemet. -Kérjük, köszöntsék nagy szeretettel a One Direction-t. -mondta.
Mindenki a színpad felé fordult, amin épp ebben a pillanatban jelent meg az öt srác.
- Jó estét mindenkinek. -kiáltotta Harry a mikrofonba. -Remélem, hogy mindenki élvezi ezt a csodaszép estét, legalább annyira mint mi. -folytatta.
- Jelenleg az új albumunkon dolgozunk, éppen ezért egy új dallal szeretnénk kezdeni. -mondta Liam a közönségnek. A fiatalabbak felálltak, és a színpad köré tömörültek.
- Reméljük mindenkinek tetszeni fog. -kiáltotta el magát Niall is. 

- A dalt egy gyönyörü lánynak, Laura Harper-nek ajánlom. -szólalt meg Liam, majd tekintetével keresni kezdett.
- Laura. -bökte meg a vállam Eleanor. -Teljesen beléd van esve.
Hogy mi? Maga Liam Payne dalt írt nekem? Szinte lélegezni is elfelejtettem, mikor pillantásom találkozott Liam pillantásával. Hogy jobban lássunk, a lányokkal inkább felálltunk.
Az ajka aranyos mosolyra húzódott, majd énekelni kezdett....nekem énekelt.