28.fejezet

Hali! :)
Meghozztam a legújabb részt, remélem tetszeni fog.
Sajnálattal látom, hogy igencsak megfogyatkoztak a kommentek számai...remélem, hogy azért egy picit nőni fog. Aki viszon írt, annak köszönöm szépen! :*
Valamint betettem egy videót, szerintem pont illik a rész hangulatához! :)

Csak ültem a széken a vendéglőben, villámmal az epres palacsintámat piszkálva, egyáltalán nem volt étvágyam.
Felemeltem a poharat az asztaltól, és egy nagyot nyelten a jeges vízből, éreztem, hogy kissé nem kapok levegőt, mivel a jéghideg víz, nem hatott valami jól az én kiszáratt torkomon.
Egyre nehezebb volt lélegeznem.
Az emlékek újra előjöttek. Eszembe jutott a reggel, mikor Liam-el először jöttünk el reggelizni ide, ugyanezene a helyen ültünk, a vendéglő eldugott hátsó sarkában.
Ugy éreztem, mintha mindenki engem nézzne, de valahogy ilyen apróságok nem tudtak érdekelni.
Nehézz volt, ilyen csekély jelentőségü dolgokra koncentrálni, amikor az óráim meg voltak számlálva.
Még 360 percem maradt hátra. Színte kísértet az a hang, ahogyan az óra kattogott a falon, arra kényszerítve, hogy percenként pillantsak rá.
If we could only have this live, for one more day
If we could only turn back time...
A gyönyörü, lélegzetállító dal dallama ott víszhangzott a fejemben. Ez az egy dolog maradt nekem Liam-ből, ami erősebbé tett. A tudat, hogy valaki odakint megértett engem.
- Most pedig következzék Rebecca Jennings a legújabb hírekkel. -a kisképernyős TV hangja megérintette a fülemet.
- Köszönöm Robert. -válaszolt, egy nekem túlságosan is boldog hang. -Megrendezésre került, immáron 31-szer hazánk tekintélyes jótékonysági estélye.
Nagyot nyeltem, elfordítva a fejem a képernyőről, és a nőről, aki talpig sminksem, cseppet sem igazi mosollyal tekintet vissza rám.
- Rengeteg híresség megjelent. Leona Lewis gyönyörüen nézett ki, az eredeti Sheri Hill ruhájában.- kezdet mondandóját, mire a képernyőn megjelent a jól ismert X-Factor sztár fotója. -Miniszterelnökúr szintén megtisztelt bennünket a jellenlétével. -folytatta. -Na és persze nem szabad megfeledkeznünk az eslő számú bandáról, akik napjaink legfényesebb csillagai a One Direction...és kisérőikről. -mondta. -Harry Styles, hüen  jól megszokott szokásához rózsaszín nyakkendőben jelent meg, míg a többiek össze öltöztek, ami a vörös nyakkendőt illeti. -eresztett meg egy kacajt a bemondó nő. -Figyelem lányok! Mindegyik fiú női kisérővel érkezett a bálra. Persze ezalól ezúttal is kivétel volt Mr. Styles, akinek már foglalt a szíve Louis személyében.
-folytatta. Amint kimondta, egy videó jelent meg a képernyőn, ahogyan megérkeztünk a kocsival, majd ahogyan mindannyian kiszálltunk abból.
- Milyen szép az a kék ruha azon a lányon. -jegyezte meg a pincérnő, amikor kihozzta nekem az újabb adag vizemet, de figyelembe sem vett, egész végig a képernyőt bámulta.
Szinte fel sem ismertem azt a lányt, aki Liam mellett ált, belé karolva.
Hiszen ő...gyönyörü volt. A csinos estélyi ruha, kiemelte zöld szemeit, hosszú barna haja elegánsan omltt a vállára, kissé eltakarva a hátát is. Egyáltalán nem hasonlított rám.
Mert az a lány a TV-ben boldogan mosolygott. Egyáltalán nem látszott rajta a kényelmetlenség érzése.
Liam Payne kísérője? Ha valaki megkérdezné, letagadnám.

"Hogy van Sammy? -írtam egy SMS-t Zayn-nek miközben kiléptem az étteremből.
"Remekül. Niall és ő pont a COD-t játszák" -válaszolta.
"Mi az a COD? -kérdeztem, hisz fogalmam sem volt róla.
"Call of Duty. Jajjj, Laura, néha annyira csaj vagy. -olvastam a válaszát, ami kissé megmosolyogtatott.
Szerencsére semmilyen már üzenetem nem érkezett. Betettem a mobilomat a zsebembe a kezeimmel együtt, és elindultam egyenesen, csak mentem amerre a lábaim vittek. Semmilyen kitüzött uticélom nem volt.
Még 302 percem maradt. Mivel nem tudtam jobb helyet kitalálni, ahol eltölthetném az utolsó óráimat, így hát jobb választás híján leültem egy padra.
Kb. 3 perce ülhettem ott magányosan, mikor egy kacajt hallottam meg.
- Shelly. Esküszöm neked, ez ő. -hallottam meg egy hangot mögülem.
Megfordultam, így szembe találtam magam, két agyonsminkelt lánnyal, akik sokkal idősebbnek néztek ki a koruknál.
- Elnézést? -kérdeztem meg, kicsit sem kedvesen.
- Te vagy Liam Payne legújabb barátnője? -kérdezte, tágra nyílt szemekkel.
Bárcsak. Bárcsak én lehetnék az. Már épp nyitni szerettem volna számat, hogy válaszoljak, de nem ment.
Csak megráztam a fejem, abban reménykedve, hogy veszik az adást, és végre békén hagynak.
- Uhm, bocsánat. Ez a lány itt, Liam mellett....pontosan úgy nézz ki mint te. -szólalt meg a Shelly nevü lány majd egy újságot nyomott az orrom alá, egy képpem, ami az estélyen készült, amikor épp megérkeztünk.
- Igen, már mások is mondták ezt. -toltam el az újságot. Próbáltam unottnak tünni, mint akit egyáltalán nem érdekel az, hogy épp miről beszélnek. -Nincs jobb dolog, amire eltudnátok költeni a pénzeteket, mint ezek a buta pletykalapok? -nézztem rájuk.
- Bocsánat, mi csak nagyon szeretjük a 1D-t...és készíthetnénk egy képet veled? A barátain sosem fogják elhinni, hogy....
- Nézzd, én nem az a lány vagyok, oké? Soha többé nem is leszek ő. Vége, ennyi volt. -préseltem ki a szvakat a fogaim között, éreztem, hogy az arcom egyre pirosabb a méregtől.
- Uhm, rendben. -suttogta Shelly kissé megrémülten a reakcióm miatt, majd sarkon fordult, és elment a barátnőjével.
Nagyon dühös voltam. Fogtam az újságot, és apró darabokra téptem, majd felálltam, és a legközelebbi szemetesbe dobtam.
Már sosem leszek az a lány, aki a magazin címlapjáról mosolygott vissza.
Már sosem leszek olyan boldog, Sam nélkül, a fiúk nélkül.
Már sosem fogom újra Liam kezét fogni, és büszkén kijelenteni, hogy igen, ő az enyém.
Liam az enyém? Egyáltalán valaha is volt ő az enyém?
"Kilenc betü, egy szó, mond ki. Mond ki, és a tiéd vagyok! -hallottam a fejemben Liam szavait, hangját. A tökéletes arca szinte kísértet, majdhogynem a megszállottja lettem.
Akkor nem válaszoltam neki, és most sem válaszolhatok neki, ami miatt a fájdalom szinte felemészt.
Már csak 287 percem maradt.

Tudom, hogy ez nagyon rossz lett, de bízom benne, hogy elnézitek nekem! :)