1.fejezet

-Kedves utasaink örömmel értesítjük önöket, hogy elértük az 5000 m-es magasságot így kikapcsolhatják biztonsági öveiket. Reméljük élvezni fogják a repülő utat és legközelebb is  bennünket választanak majd. -hallottam mag a pilóta hangját.
Az első osztály kabinja csendes volt és turistaosztályhoz képest, ahonnan át lehetett hallani apró hangfoszlányokat.
Hirtelen ötlettől vezérelve ránézzem az órámra. Hajnali fél 2-őt mutatott. Remek. Kikukkantottam az ablakon,de a sötétségen kívül semmi mást nem láttam. Hosszú és unalmas útnak nézünk elébe, ezt tutira veszem.
A repülés azt hiszem az egyetlen és egyben a legnagyobb félelmem is. Ennek ellenére, most mégis nyolc hosszú órát kell eltöltenem ezen a gépen a levegőben. De vigasztalt a tudat, hogy nemsokára már London utcáin sétálgathatok.
Hezitálás nélkül elővettem az iPad-omat és azonnal valami türhető játékot kezdtem el benne keresni. Ki tudja, talán egy kis Angry Birds-el hamarabb elszáll az idő.
Az LCD monitor fénye azonnal kivilágította a sötét kabint, engem pedig sikeren majdnem megvakított.
Azonnal hátranézztem a válam fölött és meggyőződtem róla, hogy a mögöttem ülők érzékeltek-e valami az egészből. Sikeresen könyvelhettem el magamban, hogy az egész kabin békésen alszik.

Mellettem lévő széken egy srác foglalt helyett. Talán velem egy idős lehetet, elég sötét volt ís nem tudtam alaposan szemügyre venni, de azért az látható volt, hogy szürkés kockás inget viselt, fürtösnek mondható rövidebb tincsei a homlokát verdesték.
A szemei zárva voltak a fejét pedig lehajtotta miközben mellkasa egyenletes ütemben emelkedett le és fel.
Valószínüleg alszik így nem igen fogja zavarni az iPad-om.
A kabin másik végében még két 2 másik srác ült, mindketten húzták a lóbőrt. Ujra kezembe vettem a kis készüléket de előtte még egy utolsó pillantás vetettem békésen alvó "szomszédomra." Majd még alaposabban körülnéztem a kis fülkében.
A legközelebb hozzám lévő srácon fekete jackie volt, karjai a mellkasa előtt össze voltak kulcsolva, feje pedig a háttámlának volt döntve.
A szemeim megakadtak az ezüstösen csillogó gyémántfülbevalóin.
Tőle balra egy nagyon szóka srác szunyókált. Szája nyitva volt, aminek következtében apró horkantások hagyták el azt.

Megpróbáltam saját szemeimet is lehunyni és egy picit pihenni. De ismertem magam, a saját ágyamon kívül sehol sem tudok normálisan aludni.
Amint befejeztem a körülöttem alvó tinédzser fiúk tanulmányozását, eldöntöttem, hogy inkább megnézem az email-jeimet..

Visszaírtam pár barátomnak, akik már most hiányolnak, pedig még csak három órája hagytam ott Floridát.
Az utazásom Londonba volt az egyetlen dolog ami életben tartott abban, hogy kibírjam az unalmas hétköznapokat.
Azóta szerettem volna oda eljutni, amióta anya elmondta, hogy számára a Londoni kirándulás volt a legcsodálatosabb, amit valaha is átélt.
Hiányzott.  De 18-nak lenni  esélyt adott ara, hogy legálisan elhagyjam Amerikát:
Erre az útra volt most a leginkább szükségem, hogy tovább lépjek és egy teljesen új teljes életet kezdjek.
"Saját kalandokat hozz létre, ne szalassz el egyetlen lehetőséget sem"hallottam anya mondatát a fejemben. Szomorúan elmosolyodtam, amint eszembe jutott csodás gyermekkorom amit anyával tölthettem el.
De most nem lehetek szomorú hisz egy új élet kapujában állok. Inkább fogtam a kis készüléket és legjobb barátnőm üzenetét kezdtem el olvasni.
Leírta benne, hogy nagyon hiányzom neki valamint megkért rá, hogy feltétle tartsam a szemeimet egy Britt fiúbandán, valami One Direction-on, akiért a húga őrülten rajong.
Ráadásként küldött nekem videót is róluk. Remek, most egy csapat fiút hajkurászhatok.

Megnyitottam a YouTube linket és vártam, hogy betöltsön a videó.
Kész is: One Direction - What Makes You Beautiful állt a címben. Hát lássuk a medvét.
A fiú mellettem megmozdult, de azt hiszem vissza is aludt, a hangot minimálisra vettem, nem akartam senkit sem zavarni.
Visszatekintettem a képernyőre, ahol 5 fiú rohangált a tengerparton már lassan két perce, közben valami sablon dalt énekeltek ami mégis fülbemászó volt.
- Ki az? -szólalt meg mellettem egy álmos mély fiú hang.
- Jaj, sajnálom, hogy felébresztettelek. -mondtam halkan, de egy kicsit szégenylősen hisz mégiscsak egy idegen tini srác ül melettem.
- Nem, semmi baj. Amúgy sem aludtam mélyen, repülőn nem valami kényelmes. -ült feljebb majd ásított egyet.
Bólintottam, majd azonnal körülnézztem. Ugy tünik csak mi ketten vagyunk ébren az iPad-om fénye volt az egyetlen, ami egy kis fényt szolgáltatott.
- Kik azok? -kérdezte miközben a monitorra nézett. Ezúttal már hangosabban így tisztán hallottam a britt akcentusát.
- Hát. -olyan rosszul éreztem magam, hogy el kell magyaráznom miért nézem 5 nyálas fiú videóját. De végül elmondtam neki.
- Mhm. -dörmögte. De az acrát még mindig nem tudtam megfigyelni hisz szinte semmit nem láttam a sötétben.
A következő videóra kattintottam ezzel egy második esélyt adva ennek a bandának.
Gotta Be You olvastam el a címet.
Ráharaptam ajkaimra amint megéreztem, hogy a mellettem ülő srác is a monitort kémleli.
Nem tudtam ellene mit tenni, muszály voltam az ismeretlen britt srácra nézzni. Azt hiszem észrevette, így egy kicsit arrébb húzódott a székemtől.
- Bocsi, nem baj, ha nézem veled? -kérdezte.
- Nem, dehogy baj, csak nyugodtan. -válaszoltam. -De most szólok, hogy általában ilyen videók nézése közben be nem áll a szám.
- Semmi baj. Ez nekem is szokásom. -válaszolta.
A videó elindult és újra azt a göndör fejü srácot láttam meg először, aki az előző dalt is kezdte. Nem tagadom, egész jól nézett ki, valamint egy aranyos anyajegy is volt a nyakán.
- Ezeknek a srácoknak sürgősen szükségük van egy fodrászra. -szólaltam meg, amint megláttam egy másik göndörkét zöld szemekkel.
- Igen, az biztos. Főkébb a legelsőnek. -szólalt meg a srác mellettem, én pedig örömmel hallgattam mély hangját és akcentusát.
El kell mondanom, hogy ez a szám jobban tetszett mint az első, de amikor a mopedek megjelentek nevetnem kellett.
- Komolyan? Egy moped? -mondtam nevetésem között. -Oh, és nézzd, az a barna bőrü Joe Jonas inkább valami visszafogottat választ és marad a vonatnál. -folytattam.
- Az igen, de nézzd milyen mázlísta, pont olyan fülkében van, ahol egy árva lélek sincs. -folytatta a srác.
- Oh, nézzd azt a másikat, amint a kis kamionját vezeti. -mutattam a monitorra.
- Milyen cuki, az öt srác kirándulni indult az erdőbe. -mondta kuncogva.
- Várj, várj, várj. Az a szőke hajú, hogy került oda. A többiek autóval, vonattal és moped-el mentek. Az mivel ment? -kérdeztem komolyan.
- Hm, egyszarvúval. -vágta rá azonnal, ami miatt nevettem kellett.
- Egyszarvú? Biztos vagy benne, én inkább a varázsszőnyeget mondanám. -válaszoltam nevetve.
A videó további része, ugyanígy telt el.
Amint végetért az egész kabinban csend lett. Ezáltal az én beszélgetésem is végetért a mellettem helyet foglaló idegennel. De valami az súgta nekem, hogy jobban meg szeretném ismerni ezt a srácot, nem tudtam mire vélni ezt az érzést egyszerüen csak eluralkodott rajtam és kész.

Remélem tetszett az első rész. Tudom, hogy még unalmas, de ígérem, hogy lesz jobb is.